Eiger Nordwand
Eiger rettegett északi fala éjszaka, egy hullócsillaggal. "Mordwand" - vagyis halálfal. Németül így gúnyolják az Eiger északi falát. A csúcsnak létezik egy irodalmi elvevezése is - ez pedig így hangzik: a szörny. Ez az egyik legszebb északi fal az Alpokban, az 1800 méter magas masszívum mágnesként vonzza a hegymászókat. Az Eiger nordwand (északi fal) első megmászása komoly emberáldozatokat követelt. Az 1930-as években - az Alpok hőskorában - az alpinisták közt versengés folyt azért, hogy kinek sikerül elsőként megmászni egy nagy kihívást jelentő falat vagy csúcsot. Az Eiger számított a legkeményebb diónak. Az északi fal monumentális képződmény: 1800 méter magas szikla és jég. A fal első fele 60-70 fokos, felső szakasza viszont áthajlik. A kor technikájával az áthajló sziklán való mozgás extrém nehézségűnek számított. Ekkoriban kenderkötelet használtak biztosításra. A mászók a mellkasukon és a vállukon kötöttek "hevedert" a kötélből, ez fogta meg őket, ha estek. A fal kulcshelyzete az un. Hinterstoisser traverz volt. A sziklafal itt fordult függőlegesből áthajlásba. Ha az alpinisták átmászták ezt a szakaszt, akkor csapdába kerültek, amiből egyetlen kiút volt: felmászni a csúcsra. A kor technikájával és mászótudásával ugyanis nem tudták megoldani a visszaereszkedést az áthajló részeken. Komoly nehézséget jelentett a kőzet rossz minősége. A szikla törik, mint a hungarocell. A napi hőingás miatt a fölső szakaszokon kilazulnak, majd lezuhannak a kő és jégdarabok. Mivel a fal áthajlik, az omladék zavartalanul zuhan. Egy-egy ilyen kavics ezer méter gyorsulás után vágódik be a sziklafal alsó részén. Az Eiger-legenda kialakulásában persze nem csak a fal szépsége, a nehézségeknek és a véráldozat játszott szerepet. A mítosz a sajtónak köszönhető. Újságírók általában nem mennek a hegyek közé a sziklamászók ténykedését figyelni - az Eiger azonban kivétel. Az északi fallal szemközt fekszik egy üdülőfalu, Grindelwald. Innen tökéletesen lehet látni a masszívumot, az embernek az az érzése, hogy karnyújtásnyira vannak a sziklák. Az újságírók elözönlötték a helyet, amikor megtudták, hogy néhány mászó küzd a falon. Életemet egy csúcsért... Az első próbálkozók - Willy Beck, Kurt Löwinger és Georg Löwinger 2900 méteres magasságig jutottak 1934-ben. Ott feladták a mászást. A hegy ugyanis ellenállt - kő és jégzáport zúdított az alpinistákra. Az Eiger északi falával egy év múlva, 1935 nyarán próbálkozott újra egy német páros Karl Mehringer and Max Sedlmeyer. A két hegymászó 3300 méteres magasságig jutott. Az idő azonban rosszra fordult. A két német alpinista mozdulni sem tudott az ítéletidő miatt. A mászást nem tudták folytatni, leereszkedni pedig nem tudtak, mert a fal egyik áthajlását már maguk mögött hagyták. Mire a vihar néhány nap múlva elült, addigra a hegymászók megfagytak a falban. A hely, ahol két német meghúzta magát a "halálbivak" nevet kapta. A következő nyáron (1936) a katasztrófa megismétlődött. Két német és két osztrák alpinista próbálkozott a heggyel, ők is ott vesztették életüket, ahol egy évvel azelőtt a német parti. A két tragikus baleset miatt a közvélemény figyelme az Eiger felé fordult. Amikor 1938-ban egy osztrák és egy német páros ismét megpróbálkozott a hatalmas fal meghódításával, újságírók és érdeklődők tömege árasztotta el az Eigerrel szemközt lévő üdülőfalut, Grindelwaldot. Távcsövek pásztázták a sziklákat, az újságok naponta tudósítottak a hegymászók mozgásáról. A két osztrák - Anderl Heckmair és Heinrich Harrer indult előbb. A parti gyorsan haladt egészen az addigi katasztrófák helyszínéig. A fal kulcshelyzethez érve az osztrákok nem akarták "elvágni" magukat a külvilágtól. A Hinterstoisser travezben benn hagytak egy kötelet arra az esetre, ha rosszra fordul az idő, vissza tudjanak menni. Az őket követő német párosnak (Fritz Kasparek és Ludwig Vorg) egyszerű dolga volt - az osztrákok kötelét használva gyorsan átjutottak a kényes részen. A két csapat a fal fölső, legnehezebb szakaszán összetalálkozott. A jéggel kitöltött repedéseket, amik egy hatalmas pók lábaira emlékeztetnek - erőiket egyesítve küzdették le. Az újságok világgá kürtölték a szenzációt: megmászták az Eiger északi falát! Az útvonalat a csapat vezetőjéről nevezték el, a Heckmair út alpesi klasszikussá vált. Az első megmászók egyike, Heinrich Harrer megírta a fal történetét. Magyarországon a kötet "A szörny" címmel került forgalomba, Harrer Jack Olsen álnéven publikálta ezt a munkát. Harrer egyébként sok más könyvet is írt, a legismertebb a Hét év Tibetben. Forrás: extrem.hu - 2011, Svájc, Grindelwald
