Talizmán
2011, Magyarország, Balaton
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Egy éjszaka Santorinin
2011, Görögország, Santorini
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Santorini
2011, Görögország, Santorini
Kék - fehér
2011, Görögország, Santorini
Reine
2011, Norvégia, Reine
Tükröm Tükröm
2011, Norvégia
Artikum
2011, Finnország, Rovaniemi
This is Sparta! 01
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 02
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 03
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 04
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 05
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 06
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 07
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 08
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 09
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 10
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 11
2011, Görögország, Spárta
This is Sparta! 12
2011, Görögország, Spárta
Gitár párbaj
2011, Magyarország, Budapest
Guitar hero
Az emberek rosszul mérik az időt - egyetlen mérték van, az átélés sebessége. - Karinthy Frigyes - 2011, Magyarország, Budapest
Prada
Benedek István: Csavargás az Alpokban "-Négyféle turista van a világon. Először is a kocaturista, aki előkelően kiöltözve és szakszerűen fölszerelve ide-oda lötyög s mindig többet mutat, mint amennyire valójában képes. Például jégcsákánnyal mászik fel a Kals-Matreir-Törlre, hegymászó kötéllel sétál a Bindel-Wegen, csodálatos alpinista teljesítményekről számol be, amelyeknek legfennebb nézője volt vagy olvasója. Ha mégis fölmegy valami komolyabb hegyre, akkor vezetővel cipelteti föl magát - no, szép dolog. Ahová magától nem tud fölmenni az ember, oda nem menjen.(...) Kulturista. Olyan kultúrember, aki szereti a természetet. Nem köt magára kötelet, nem vállalkozik erőmutatványokra, fölsétál addig, ameddig kényelmesen feljuthat, pihen és gyönyörködik, nem veti meg a kilátóhelyeken létesített vendéglőket... (...) Az igazi turistát a természeten kívül a teljesítmény is érdekli. Az, amit ő teljesít. Felszereli magát kötéllel, jégcsákánnyal, hágóvassal, ha a szükség úgy kívánja, nekivág a legmagasabb csúcsoknak és örül, ha meghódítja őket. A csúcson kétszeresen is jól érzi magát: élvezi a természet szépségét és élvezi a megtett utat, a nehézségek legyűrését... (...) A fajturista. Olyan, mint a tisztafajú tenyészállat. Abban különbözik az előbbitől, hogy csak a teljesítményt élvezi. Minél nehezebb falon mászik föl, minél nyaktörőbb mutatványra vállalkozik, minél hajmeresztőbb bravúrt old meg, annál boldogabb. Tökéletesen értelmetlen feladatokra vállalkozik: zord északi falakra mászik, holott a déli oldalon kényelmesen feljuthatna, életveszélyes első megmászásokon töri ki a nyakát, napokat tölt viharban a hegyek csúcsán vagy gleccserszakadékokban, hogy a végén egyel több négyezrest jegyezhessen be a naplójába. -Ha jól értem - foglaltam össze a lélektani fejtegetést -, a kocaturista önmagát szereti, a kulturista a természetet, az igazi turista a természetet és a teljesítményt, a fajturista csak a teljesítményt. Jól értettem? - Pontosan így van. - És ti melyik csoportba tartoztok? - Még egyikbe sem. De igazi turisták szeretnénk lenni." - 2011, Ukrajna Hoverla
A Kapitány
2011, Magyarország, Kács
Ősz
2011, Magyarország, Pilis
Mennyei fények
Úgy hiszem, bárhová vigyen is utad, mindenütt új istenek várnak, mennyei türelemmel - és nevetéssel. - Susan M. Watkins - 2011, Magyarország, Pilis
Őszi eső
2011, Magyarország, Pilis
Őszi levél
2011, Magyarország, Pilis
Őszi körforgás
2011, Magyarország, Dömörkapu
Gyöngyök rabságában
2011, Magyarország, Boronka
Aki korán kel, harmatot lel...
2011, Magyarország, Boronka
Végzetes formák
2011, Franciaország, Mont Blanc
Csillogás
2011, Svédország
Erő
2011, Norvégia, Lofoten
A nap utolsó sugarai
2011, Magyarország, Gerecse
Egyedül
2011, Magyarország, Gerecse
Fej
2011, Magyarország, Budapest
Rock n Roll
2011, Magyarország, Budapest
Az ég felé
2011, Magyarország, Börzsöny
Dupla felrissülés
2011, Magyarország, Pilis
Technika
2011, Magyarország, Budapest
Kapaszkodj!
2011, Magyarország, Pilis
Dob
2011, Magyarország, Budapest
Jégcsizma
2011, Magyarország, Pilis
-
2011, Magyarország, Budapest
Jeges forma
2011, Magyarország, Pilis
Téli patak
2011, Magyarország, Pilis
Jégfolyosó
2011, Magyarország, Pilis
Jeges tüzijáték
2011, Magyarország, Pilis
Halászó kócsag
2011, Magyarország, Boronka
Kócsag
2011, Magyarország, Boronka
Riadtan
2011, Magyarország, Boronka
Játékos őzek
2011, Magyarország, Boronka
Tisztelet
2011, Magyarország, Boronka
Rejtőzködve
2011, Magyarország, Boronka
Szarvasbika
2011, Magyarország, Boronka
Rénszarvasok
2011, Finnország, Lappföld
-
2011, Magyarország, Börzsöny
111_20110524135338_img_2632
2011, Magyarország, Börzsöny
Összi reggel
2011, Magyarország, Pilis
Reggel az erdőben
2011, Magyarország, Pilis
Eiger Nordwand
Eiger rettegett északi fala éjszaka, egy hullócsillaggal. "Mordwand" - vagyis halálfal. Németül így gúnyolják az Eiger északi falát. A csúcsnak létezik egy irodalmi elvevezése is - ez pedig így hangzik: a szörny. Ez az egyik legszebb északi fal az Alpokban, az 1800 méter magas masszívum mágnesként vonzza a hegymászókat. Az Eiger nordwand (északi fal) első megmászása komoly emberáldozatokat követelt. Az 1930-as években - az Alpok hőskorában - az alpinisták közt versengés folyt azért, hogy kinek sikerül elsőként megmászni egy nagy kihívást jelentő falat vagy csúcsot. Az Eiger számított a legkeményebb diónak. Az északi fal monumentális képződmény: 1800 méter magas szikla és jég. A fal első fele 60-70 fokos, felső szakasza viszont áthajlik. A kor technikájával az áthajló sziklán való mozgás extrém nehézségűnek számított. Ekkoriban kenderkötelet használtak biztosításra. A mászók a mellkasukon és a vállukon kötöttek "hevedert" a kötélből, ez fogta meg őket, ha estek. A fal kulcshelyzete az un. Hinterstoisser traverz volt. A sziklafal itt fordult függőlegesből áthajlásba. Ha az alpinisták átmászták ezt a szakaszt, akkor csapdába kerültek, amiből egyetlen kiút volt: felmászni a csúcsra. A kor technikájával és mászótudásával ugyanis nem tudták megoldani a visszaereszkedést az áthajló részeken. Komoly nehézséget jelentett a kőzet rossz minősége. A szikla törik, mint a hungarocell. A napi hőingás miatt a fölső szakaszokon kilazulnak, majd lezuhannak a kő és jégdarabok. Mivel a fal áthajlik, az omladék zavartalanul zuhan. Egy-egy ilyen kavics ezer méter gyorsulás után vágódik be a sziklafal alsó részén. Az Eiger-legenda kialakulásában persze nem csak a fal szépsége, a nehézségeknek és a véráldozat játszott szerepet. A mítosz a sajtónak köszönhető. Újságírók általában nem mennek a hegyek közé a sziklamászók ténykedését figyelni - az Eiger azonban kivétel. Az északi fallal szemközt fekszik egy üdülőfalu, Grindelwald. Innen tökéletesen lehet látni a masszívumot, az embernek az az érzése, hogy karnyújtásnyira vannak a sziklák. Az újságírók elözönlötték a helyet, amikor megtudták, hogy néhány mászó küzd a falon. Életemet egy csúcsért... Az első próbálkozók - Willy Beck, Kurt Löwinger és Georg Löwinger 2900 méteres magasságig jutottak 1934-ben. Ott feladták a mászást. A hegy ugyanis ellenállt - kő és jégzáport zúdított az alpinistákra. Az Eiger északi falával egy év múlva, 1935 nyarán próbálkozott újra egy német páros Karl Mehringer and Max Sedlmeyer. A két hegymászó 3300 méteres magasságig jutott. Az idő azonban rosszra fordult. A két német alpinista mozdulni sem tudott az ítéletidő miatt. A mászást nem tudták folytatni, leereszkedni pedig nem tudtak, mert a fal egyik áthajlását már maguk mögött hagyták. Mire a vihar néhány nap múlva elült, addigra a hegymászók megfagytak a falban. A hely, ahol két német meghúzta magát a "halálbivak" nevet kapta. A következő nyáron (1936) a katasztrófa megismétlődött. Két német és két osztrák alpinista próbálkozott a heggyel, ők is ott vesztették életüket, ahol egy évvel azelőtt a német parti. A két tragikus baleset miatt a közvélemény figyelme az Eiger felé fordult. Amikor 1938-ban egy osztrák és egy német páros ismét megpróbálkozott a hatalmas fal meghódításával, újságírók és érdeklődők tömege árasztotta el az Eigerrel szemközt lévő üdülőfalut, Grindelwaldot. Távcsövek pásztázták a sziklákat, az újságok naponta tudósítottak a hegymászók mozgásáról. A két osztrák - Anderl Heckmair és Heinrich Harrer indult előbb. A parti gyorsan haladt egészen az addigi katasztrófák helyszínéig. A fal kulcshelyzethez érve az osztrákok nem akarták "elvágni" magukat a külvilágtól. A Hinterstoisser travezben benn hagytak egy kötelet arra az esetre, ha rosszra fordul az idő, vissza tudjanak menni. Az őket követő német párosnak (Fritz Kasparek és Ludwig Vorg) egyszerű dolga volt - az osztrákok kötelét használva gyorsan átjutottak a kényes részen. A két csapat a fal fölső, legnehezebb szakaszán összetalálkozott. A jéggel kitöltött repedéseket, amik egy hatalmas pók lábaira emlékeztetnek - erőiket egyesítve küzdették le. Az újságok világgá kürtölték a szenzációt: megmászták az Eiger északi falát! Az útvonalat a csapat vezetőjéről nevezték el, a Heckmair út alpesi klasszikussá vált. Az első megmászók egyike, Heinrich Harrer megírta a fal történetét. Magyarországon a kötet "A szörny" címmel került forgalomba, Harrer Jack Olsen álnéven publikálta ezt a munkát. Harrer egyébként sok más könyvet is írt, a legismertebb a Hét év Tibetben. Forrás: extrem.hu - 2011, Svájc, Grindelwald
Hegyi kompozíció
2011, Franciaország, Chamonix
A csúcson túl
Az igazi turistát a természeten kívül a teljesítmény is érdekli. Az, amit ő teljesít. Felszereli magát kötéllel, jégcsákánnyal, hágóvassal, ha a szükség úgy kívánja, nekivág a legmagasabb csúcsoknak és örül, ha meghódítja őket. A csúcson kétszeresen jól érzi magát: élvezi a természet szépségét és élvezi a megtett utat, a nehézségek legyűrését. - Benedek István - 2011, Franciaország, Chamonix
Aiguille du Midi
2011, Franciaország, Chamonix
Nehéz menet
Azt hiszem, akkor lesz egy hegycsúcson igazán szép a kilátás, hogyha gyalog megyünk oda fel, megizzadunk, verejtékezünk és elfáradunk. - Böjte Csaba Utolsó méterek a Mont Blanc csúcsa felé.Jobb oldalon Olaszország, bal oldalon Franciaország található. - 2011, Franciaország, Chamonix
Mont Béanc
2011, Franciaország, Chamonix
A szörny árnyéka
Napkeltekor a Mont Blanc árnyéka Olaszországra vetülve - 2011, Franciaország, Chamonix
Reggel az Alpokban
2011, Franciaország, Chamonix
Aiguille de Bionnassay
2011, Franciaország, Chamonix
Hegyek
2011, Franciaország, Chamonix
Norvégia - hal, fjord, hegyek
2011, Norvégia, Lofoten
Lofoten
2011, Norvégia, Lofoten
Éjféli nap
2011, Norvégia, Lofoten
Kikötői nyugalom
2011, Norvégia, Lofoten
Vesterålen végén
2011, Norvégia, Lofoten
Norvég idill
"A vérbeli utazónak nincsenek konkrét tervei, és nem szándékozik mindenáron célba érni." - 2011, Norvégia, Lofoten
Mielőtt lemegy a nap
2011, Magyarország, Gerecse
Pipacsmező
2011, Magyarország, Gerecse
Hajnali varázslat
2011, Magyarország, Budapest
Kárpátalja
A Hoverla legendája A Hoverláról, mely az Ukrán-Kárpátok és Ukrajna legmagasabb pontja, számos legenda született. Szájhagyomány útján ezek az egész vidéken ismertté váltak, napjainkra azonban, sok más helyi mondához hasonlóan, a feledés homályába merültek. Érdemes azonban megőrizni vidékünk kultúrájának ezeket a jellegzetes történeteit, melyek sokat elárulnak az egykor itt élők gondolkodásmódjáról, babonáiról, életéről. Ismerje meg Ön is a Hoverla név eredetének történetét! A történet szerint egy távoli magyar város egyik előkelőségének, Nagy János bárónak, egy alkalommal meséltek a Kárpátok akkor még névtelen csúcsáról, melyet addig még az országból senki nem tudott meghódítani. Azt gondolta, hogy ő lesz az első, aki a hegycsúcsra felmegy és így róla nevezik majd el a magaslatot. Húsz erős szolgát magával vitt, mindegyik szolga 2 lovat vezetett – egyiket közlekedésre, a másikat pedig az étel és felszerelés szállítására használták. Nyár közepén indultak útnak. Egész Magyarország tudott erről az útról, amely az egész államnak dicsőséget hozott volna. Arra ugyanis már senki sem emlékezett, hogy a hegyet több paraszt is megmászta. A nyári nap elviselhetetlenül sütött, de ennek ellenére kellemesnek ígérkezett a kaland. Két hónapra volt szüksége ahhoz, hogy elérjék a hegy lábát. A báró ekkor utasította a szolgákat, hogy verjenek tábort, hogy megpihenjenek és megerősödjenek. Két napot pihentek itt. Ezután a báró három embert és három lovat hátrahagyva indult el hajnalban a hegycsúcs felé. Az ég tiszta volt, egy felhő sem mutatkozott. Órák óta gyalogoltak már… Némelyiküknek elszakadt a cipője. Épp egy sűrű erdőhöz értek, s ezen kellett volna átvágniuk magukat, mikor hatalmas vihar támadt. A báró rendkívül dühös lett, hisz így útjukat sem folytathatták zavartalanul. Visszafordulni azonban nem volt hajlandó. Egyik szolgáját, aki mindenképp vissza akart térni szíven lőtte. Már beesteledett, mikor a kimerült emberek kiértek az erdőből. Egy széles hegyi völgybe jutottak, mely fölé úgy emelkedett a Kárpátok ismeretlen csúcsa, mintha az eget érintette volna. Az emberek nagyon kimerültek voltak, a báró azonban továbbot intett. Mikor néhány száz méternyire megközelítették a csúcsot, szinte rohanni kezdett, hogy elsőként érjen a csúcsra. Senki sem vette észre, hogy az égen közben még sötétebb felhők gyülekeztek. Csak akkor eszméltek rá hogy mi történik, mikor már sűrű pelyhekben esni kezdett a hó. Hideg szél fújt, hóvihar támadt. Mindenki szerteszét futott menedéket keresve. Hiába próbálta Nagy János megállítani őket, meg sem hallották őt. Sok hó esett azon az éjszakán… A táborba végül csak az emberek egyharmada tért vissza. Ők is kimerültek, éhesek voltak és nagyon átfagytak. A többiek meghaltak a viharban. Nagy János sem tért vissza. "Hóvár! Hóvár! " – mondogatták azok, akik visszatértek, hisz a csúcsot azon az éjszakán teljesen beborította hó. Ilyen csodát még nem láttak, hogy a nyár közepén ilyen hóvihar legyen. Azóta a hegyet Hóvárnak vagy a helyi népnyelv által módosítva Hoverlának, havas hegynek hívják. És a hegycsúcs valóban havas. A mélyedésekben és szakadékokban szinte egész évben találhatunk havat. (forrás: kárpátinfo.net) - 2011, Ukrajna, Hoverla
Hóvár, ahol a tél az úr
A Hoverla legendája A Hoverláról, mely az Ukrán-Kárpátok és Ukrajna legmagasabb pontja, számos legenda született. Szájhagyomány útján ezek az egész vidéken ismertté váltak, napjainkra azonban, sok más helyi mondához hasonlóan, a feledés homályába merültek. Érdemes azonban megőrizni vidékünk kultúrájának ezeket a jellegzetes történeteit, melyek sokat elárulnak az egykor itt élők gondolkodásmódjáról, babonáiról, életéről. Ismerje meg Ön is a Hoverla név eredetének történetét! A történet szerint egy távoli magyar város egyik előkelőségének, Nagy János bárónak, egy alkalommal meséltek a Kárpátok akkor még névtelen csúcsáról, melyet addig még az országból senki nem tudott meghódítani. Azt gondolta, hogy ő lesz az első, aki a hegycsúcsra felmegy és így róla nevezik majd el a magaslatot. Húsz erős szolgát magával vitt, mindegyik szolga 2 lovat vezetett – egyiket közlekedésre, a másikat pedig az étel és felszerelés szállítására használták. Nyár közepén indultak útnak. Egész Magyarország tudott erről az útról, amely az egész államnak dicsőséget hozott volna. Arra ugyanis már senki sem emlékezett, hogy a hegyet több paraszt is megmászta. A nyári nap elviselhetetlenül sütött, de ennek ellenére kellemesnek ígérkezett a kaland. Két hónapra volt szüksége ahhoz, hogy elérjék a hegy lábát. A báró ekkor utasította a szolgákat, hogy verjenek tábort, hogy megpihenjenek és megerősödjenek. Két napot pihentek itt. Ezután a báró három embert és három lovat hátrahagyva indult el hajnalban a hegycsúcs felé. Az ég tiszta volt, egy felhő sem mutatkozott. Órák óta gyalogoltak már… Némelyiküknek elszakadt a cipője. Épp egy sűrű erdőhöz értek, s ezen kellett volna átvágniuk magukat, mikor hatalmas vihar támadt. A báró rendkívül dühös lett, hisz így útjukat sem folytathatták zavartalanul. Visszafordulni azonban nem volt hajlandó. Egyik szolgáját, aki mindenképp vissza akart térni szíven lőtte. Már beesteledett, mikor a kimerült emberek kiértek az erdőből. Egy széles hegyi völgybe jutottak, mely fölé úgy emelkedett a Kárpátok ismeretlen csúcsa, mintha az eget érintette volna. Az emberek nagyon kimerültek voltak, a báró azonban továbbot intett. Mikor néhány száz méternyire megközelítették a csúcsot, szinte rohanni kezdett, hogy elsőként érjen a csúcsra. Senki sem vette észre, hogy az égen közben még sötétebb felhők gyülekeztek. Csak akkor eszméltek rá hogy mi történik, mikor már sűrű pelyhekben esni kezdett a hó. Hideg szél fújt, hóvihar támadt. Mindenki szerteszét futott menedéket keresve. Hiába próbálta Nagy János megállítani őket, meg sem hallották őt. Sok hó esett azon az éjszakán… A táborba végül csak az emberek egyharmada tért vissza. Ők is kimerültek, éhesek voltak és nagyon átfagytak. A többiek meghaltak a viharban. Nagy János sem tért vissza. "Hóvár! Hóvár! " – mondogatták azok, akik visszatértek, hisz a csúcsot azon az éjszakán teljesen beborította hó. Ilyen csodát még nem láttak, hogy a nyár közepén ilyen hóvihar legyen. Azóta a hegyet Hóvárnak vagy a helyi népnyelv által módosítva Hoverlának, havas hegynek hívják. És a hegycsúcs valóban havas. A mélyedésekben és szakadékokban szinte egész évben találhatunk havat. (forrás: kárpátinfo.net) - 2011, Ukrajna, Hoverla
Fények és árnyákok
A Hoverla legendája A Hoverláról, mely az Ukrán-Kárpátok és Ukrajna legmagasabb pontja, számos legenda született. Szájhagyomány útján ezek az egész vidéken ismertté váltak, napjainkra azonban, sok más helyi mondához hasonlóan, a feledés homályába merültek. Érdemes azonban megőrizni vidékünk kultúrájának ezeket a jellegzetes történeteit, melyek sokat elárulnak az egykor itt élők gondolkodásmódjáról, babonáiról, életéről. Ismerje meg Ön is a Hoverla név eredetének történetét! A történet szerint egy távoli magyar város egyik előkelőségének, Nagy János bárónak, egy alkalommal meséltek a Kárpátok akkor még névtelen csúcsáról, melyet addig még az országból senki nem tudott meghódítani. Azt gondolta, hogy ő lesz az első, aki a hegycsúcsra felmegy és így róla nevezik majd el a magaslatot. Húsz erős szolgát magával vitt, mindegyik szolga 2 lovat vezetett – egyiket közlekedésre, a másikat pedig az étel és felszerelés szállítására használták. Nyár közepén indultak útnak. Egész Magyarország tudott erről az útról, amely az egész államnak dicsőséget hozott volna. Arra ugyanis már senki sem emlékezett, hogy a hegyet több paraszt is megmászta. A nyári nap elviselhetetlenül sütött, de ennek ellenére kellemesnek ígérkezett a kaland. Két hónapra volt szüksége ahhoz, hogy elérjék a hegy lábát. A báró ekkor utasította a szolgákat, hogy verjenek tábort, hogy megpihenjenek és megerősödjenek. Két napot pihentek itt. Ezután a báró három embert és három lovat hátrahagyva indult el hajnalban a hegycsúcs felé. Az ég tiszta volt, egy felhő sem mutatkozott. Órák óta gyalogoltak már… Némelyiküknek elszakadt a cipője. Épp egy sűrű erdőhöz értek, s ezen kellett volna átvágniuk magukat, mikor hatalmas vihar támadt. A báró rendkívül dühös lett, hisz így útjukat sem folytathatták zavartalanul. Visszafordulni azonban nem volt hajlandó. Egyik szolgáját, aki mindenképp vissza akart térni szíven lőtte. Már beesteledett, mikor a kimerült emberek kiértek az erdőből. Egy széles hegyi völgybe jutottak, mely fölé úgy emelkedett a Kárpátok ismeretlen csúcsa, mintha az eget érintette volna. Az emberek nagyon kimerültek voltak, a báró azonban továbbot intett. Mikor néhány száz méternyire megközelítették a csúcsot, szinte rohanni kezdett, hogy elsőként érjen a csúcsra. Senki sem vette észre, hogy az égen közben még sötétebb felhők gyülekeztek. Csak akkor eszméltek rá hogy mi történik, mikor már sűrű pelyhekben esni kezdett a hó. Hideg szél fújt, hóvihar támadt. Mindenki szerteszét futott menedéket keresve. Hiába próbálta Nagy János megállítani őket, meg sem hallották őt. Sok hó esett azon az éjszakán… A táborba végül csak az emberek egyharmada tért vissza. Ők is kimerültek, éhesek voltak és nagyon átfagytak. A többiek meghaltak a viharban. Nagy János sem tért vissza. "Hóvár! Hóvár! " – mondogatták azok, akik visszatértek, hisz a csúcsot azon az éjszakán teljesen beborította hó. Ilyen csodát még nem láttak, hogy a nyár közepén ilyen hóvihar legyen. Azóta a hegyet Hóvárnak vagy a helyi népnyelv által módosítva Hoverlának, havas hegynek hívják. És a hegycsúcs valóban havas. A mélyedésekben és szakadékokban szinte egész évben találhatunk havat. (forrás: kárpátinfo.net) - 2011, Ukrajna, Hoverla
